A Balaton-felvidéket Veszprémből Csopak felé átszelve, Veszprémfajsz határában könnyen megragadhatja a tekintetünket az öreg tölgyfákkal tarkított, egykori fás legelő. A nyitott, parkszerű táj déli-délnyugati irányban fokozatosan zárt erdőknek adja át a helyét. Hogy meddig tartott a múltban a legelő, és honnantól kezdődött az erdő, ma már nehéz megmondani.

Az idős fákból álló volt fás legelő és a csatlakozó erdők 140-160 év feletti fák lelőhelyei. Az élőhelykomplex egyes térképeken Világos-erdő, másokon Fajszi Alsó-erdő néven is szerepel, az Adattárban cseresként írták le. A nagyjából 150 hektáros, magas természetességű erdőfolt a Natura 2000 hálózathoz tartozik, de nem védett természeti terület. Túlnyomó része magántulajdonban van, és vágásos üzemmódban kezelik. A delelő fák alatt egykor legeltetett gyep kisebb-nagyobb mértékben cserjésedik; az élőhely dinamikusan alakul át a zárt erdő irányába.