A füves pusztáiról híres Hortobágytól északra található kis erdőfolt a sziki tölgyeseink egyik iskolapéldája. Feltehetően a tőle nyugatra folyó Tisza hajdani holtágát szegélyező keményfa-ligeterdő sokezer évvel ezelőtti kiszáradásával kezdett kialakulni a mai állapota. 2022 óta a Hortobágyi Nemzeti Park egyik úgynevezett magterülete, melyet az Alföldet jól ismerő szerzők már régóta szentélyként tartanak számon.

A közelítőleg 60 hektárt kitevő újszentmargitai Tilos-erdő egyetlen, mintegy 10 hektáros erdőrészlete éri el a 100 éves kort. Állami tulajdonú terület, ami szinte minden létező jogi kategória alapján védett. A nemzeti védettség mellett a Natura 2000 hálózat része, nemzeti parki magterület, bioszféra- és erdőrezervátum. Az Erdőrezervátum Program honlapján szereplő részletes leírások szerint korábban egyházuradalmi vadászerdő volt, ahol legeltetés is zajlott – utóbbi tevékenység egészen a nemzeti park 1973-as megalapításáig jellemző volt. A kutatók tájtörténeti alapon többféle típusra bontják az erdőtömböt – így beszélhetünk régi (öreg) erdőssztyeppről, degradált erdőssztyeppről, ültetett állományrészekről és önerdősülő foltokról is.