A tiszadobi Őserdő az egyetlen ártéri, puhafás ligeterdő az országban az Adattár alapján, amelyben 140 évnél idősebb fák korosztálya fordul elő. Főúri birtokként megmenekült a folyóink partját mindenütt utolérő fakitermelésektől – mi több, még a második világháború társadalmi változásai után is maradt belőle egy erdőrészletnyi.

Az „őserdő” megnevezést kiérdemlő állomány az élő Tisza partján, az egykori Andrássy-kastély parkjától nem messze található. Az Adattár szerint ez az egy, 16 hektáros részlet éri el a 140 éves kort, ám ez a szerény tény mégis kiemelt országos jelentőséget ad az élőhelynek. Jószerével az ország legkorosabb és egyben régi – már az első katonai térképeken is szereplő – puhafás ártéri erdeje. A napjainkban hazai nyár dominálta erdő állami tulajdonú, védett és a Natura 2000 hálózat része. Vágásos üzemmódban kezelik.

A Tisza partján található erdők nemritkán valamiféle „dzsungel” élményével fogadják a gyanútlan látogatót – különösen a nyári hónapokban. Az állandó többletvíz hatása miatt burjánzik a növényi élet, terebélyes fatörzsek törnek az ég felé, az ágakra liánok kúsznak fel; összeroskadt holt faanyag, mellig érő csalán és szeder nehezíti a közlekedést. A párás levegőben rovarok raja kering, a rájuk vadászó pókok hálóiba lépten-nyomon beleakadunk. A Tiszadob határában fennmaradt kis erdőtömb érdekessége a fenti jellemzők mellett, hogy hatalmas törzsű, boltozatos koronájú, meglehetősen idős tölgyekkel és nyárfákkal találkozhatunk benne.