A Déli-Bakonyban, Veszprémtől kissé nyugatra található a 489 m magas Miklós Pál-hegy. Északi lejtőjét különleges erdő borítja, ahol a Nyugat-Európa üde termőhelyeire jellemző tiszafa (Taxus baccata) legnagyobb magyarországi állománya található.

A Szentgáli-tiszafásban többféle elegyfában gazdag bükkösökben és kocsánytalan tölgyesekben járhatunk – ellentétben azzal, amit a neve sugall, a tiszafa csak kis részben alkotója az állománynak. A természetvédelmi, illetve honvédelmi rendeltetésű állami vagyonkezelésű erdőkben úgynevezett átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodás történik, ami lehetővé teszi a fél hektáros véghasználatokat. A közel 70 hektáron elterülő védett erdőben éppen csak meghaladják a 120 évet a legidősebb fák – jellemzően nem érik el a kötetben bemutatott erdők legtöbbjének korát. Ugyanakkor az erdőrészletek természetessége igen magas, és a tiszafa jelenléte miatt a területnek kétségkívül a szentélyerdők között a helye.