SZENTGÁLI-TISZAFÁS
SZENTGÁLI-TISZAFÁS
A Déli-Bakonyban, Veszprémtől kissé nyugatra található a 489 m magas Miklós Pál-hegy. Északi lejtőjét különleges erdő borítja, ahol a Nyugat-Európa üde termőhelyeire jellemző tiszafa (Taxus baccata) legnagyobb magyarországi állománya található.
A Szentgáli-tiszafásban többféle elegyfában gazdag bükkösökben és kocsánytalan tölgyesekben járhatunk – ellentétben azzal, amit a neve sugall, a tiszafa csak kis részben alkotója az állománynak. A természetvédelmi, illetve honvédelmi rendeltetésű állami vagyonkezelésű erdőkben úgynevezett átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodás történik, ami lehetővé teszi a fél hektáros véghasználatokat. A közel 70 hektáron elterülő védett erdőben éppen csak meghaladják a 120 évet a legidősebb fák – jellemzően nem érik el a kötetben bemutatott erdők legtöbbjének korát. Ugyanakkor az erdőrészletek természetessége igen magas, és a tiszafa jelenléte miatt a területnek kétségkívül a szentélyerdők között a helye.
Megközelítése: A fentebbi leíráshoz képest rövidebb úton is elérhető a híres tiszafás. Bándon a játszótér közelében parkolva a piros jelzésű utat követve egyből a vadkizáró kerítés kapujához érünk, ahonnan lépcsőkkel is felszerelt szerpentines ösvények vezetnek fel az erdőbe. Szentgál felől szintén a piros és sárga jelzéseken érdemes elindulni.
ADATLAP
- DUNÁNTÚLI KÖZÉPHEGYSÉG
- ÖREGERDŐ
- VÉDETT
- NEM NEMZETI PARK RÉSZE
- ÁLLAMI
- ÁTMENETI
- 70 HA
- 120 - 130 ÉV
FAFAJOK
- BÜKK
KÉPGALÉRIA

Megvágott koronájú “mesehárs”
Fotó: Gálhidy László

A szétszórtan növő tiszafák parkszerűvé varázsolják az erdőt
Fotó: Gálhidy László