A Közép-Zemplénben található Nagyhutától délre oszlopos bükkerdőkkel szegélyezett völgy nyílik. A hegységben elszórtan található kevés öreg erdők egyike, ahol érdemes rövid sétát tenni.

A Repka völgyének idős, 150-180 éves erdei – bükkösök és kocsánytalan tölgyesek – magánkézben vannak. Összterületük mintegy 40 hektár. Egy erdőrészletet leszámítva vágásos és átmeneti üzemmódban történik az erdőgazdálkodás, ami sajátos – bár hazánkban nem ritka – ellentmondásban áll azzal a ténnyel, hogy az állományok védett és fokozottan védett természeti területen állnak, illetve a Natura 2000 hálózat részei.

A Zemplénben a legészakibb sarkát leszámítva csak itt, a hegység közepén láthatunk idős erdőket. Ha Pálházától Rostallóig képzeletben húzunk egy vonalat, majd északnyugati és délkeleti irányba is elforgatjuk, a legyezőszerű alakzat lefedi a még fellelhető öreg, 150-200 éves állományokat, amelyek a grófi Károlyi család 17. század óta folytatott uradalmi erdőgazdálkodásának mementói. Ebben a félkörben található a Kőkapun épült Károlyi-vadászkastély (ma szálló), amely szintén e korszak tanúja – és amelynek közvetlen szomszédságában ugyancsak szép, öreg erdők borítják a hegyoldalakat. A faanyagszállításhoz használt, 1888-ban épült kisvasút (az ország első ilyen létesítménye) szintén fennmaradt; napjainkban turisztikai célokat szolgál. Ottlétemkor sokat beszélgettem Laczkó Péter füzéri erdőgazdálkodóval, akinek felmenői dolgoztak az uradalomnak és aki a rendszerváltás után hazatérő egykori tulajdonossal jó szakmai és személyes kapcsolatot ápolt. A Károlyiak öröksége – amely az erdők egy részének állapotában és a velük való törődés szellemiségében egyaránt tetten érhető – ma is meghatározó alapja a helyi erdőgazdálkodásnak, amelyet részben a magánerdő-tulajdonosok visznek tovább.