A Nyugat-Gerecse Bajra, a baji szőlőhegyre néző sziklás platóját és annak aljában húzódó szurdok oldalait idős erdők borítják. A település szőlőinek szélén fakereszt található, ahonnan a Lábas-hegyi kálvária indul. Ugyanitt halad át a Szent Jakab zarándokút is. A spirituális helyhez méltó, hogy annak foglalatát nyújtó erdők része háborítatlan.

Nagyjából 50 hektárt tesznek ki a hegység nyugati letörésén megőrzött idős erdők. Főként molyhos tölgyesek az Adattár szerint, koruk meghaladja a 150-160 évet. Állami terület, a Natura 2000 hálózathoz tartozik, néhány erdőrészlet pedig fokozottan védett terület. Az erdőben hagyományos faanyagtermelés nem történik. Ezekhez az idős foltokhoz hasonló több is akad a Gerecsében, ám ahogyan az erdőterület egésze széttagolt, a meglévő erdők korosztályai változatos mozaikot alkotnak, úgy az idős erdők is nagy távolságra vannak egymástól. Nagyobb tömb nem maradt belőlük úgy, mint a szomszédos Vértesben vagy a Budai-hegységben.

Naptár szerint már tél volt, mire 2022 decemberében megfordultam itt, de inkább késő őszi idő várt, annak szokatlanul langyos változata. Baj települést, majd a szőlőhegy meredek betonútjait elhagyva könnyen megtaláltam a keresztet és a szurdokvölgyet, ahonnan nagyobb körsétát téve ismerkedtem az idős erdőfolttal. A mélyen bevágódott völgyben még a párát igénylő bükkökből sem volt hiány; a platókat már a cserrel, virágos kőrissel elegyes molyhos tölgyesek borították, jelentős mennyiségű holtfával. Sajnos a hegy belseje felé haladva, ahol már bükk szálerdők kísérik a kálváriát, egyre inkább a szokásos gazdasági erdő adja a hátteret – vágásterületekkel, hagyásfákkal, a kivágott fák sarangjaival, szélesre járt erdészeti utakkal. De legalább a falu felé, ahol a zarándokút a lakott területre ér, épen hagyott arcát mutathatja a hegy.