A Bakonyalján fekvő kis település, Réde szélén volt Esterházy-uradalom maradványai találhatók. Az 1792-ben épült kastély romjai mellett park húzódik, azon túl pedig egy öreg erdő, amely méltán idézi meg a régi időket háborítatlanságával és évszázados tölgyeivel.

Régebbi térképeken az erdőrész helyi neve: Kis-tilos. Alighanem az uradalmi időkben kaphatta az elnevezést, amely szokásosan arra utalhatott, hogy ott bizonyos, erdőhöz kapcsolódó haszonvételek – favágás, rőzsegyűjtés, alomszedés – tilalom alá estek. A 190 évesnél öregebb állomány ma egyetlen, csaknem 20 hektáros erdőrészletben található meg. Az erdészeti Adattár „cseres-gyertyános-kocsányos tölgyesként” írja le, ami jól tükrözi az élőhely átmeneti jellegét. Az alacsony domb tetején a szárazabb termőhelyeken versenyképes csertölgy mellett még molyhos tölgy is előfordul, a lejtőkön pedig a kocsánytalan és a kocsányos tölgy is hatalmas példányokkal képviselteti magát. Utóbbi tölgyfaj a vízzel időnként elárasztott síkságok jellemzője, ami itt is érvényes, hiszen a domb lába már egy patak, az Egres-árok árterével határos, ahol égeresek is találhatók. Az erdő nem része Natura 2000 területnek, de védelem alatt áll. Hagyományos faanyagtermelés nem zajlik benne.

A vadhatás a jelek alapján komolyan veszélyeztetheti az erdő felújulását. A rágás és taposás nyomán degradálódó aljnövényzetben könnyen megjelenhetnek az idegenhonos inváziós lágyszárúak, különösen a hegyvidék peremén.