A Balaton-felvidéki Pécsely közeléből induló patak, az Örvényesi-séd régen malmot hajtott, mielőtt a Balatonba ömlött. A sűrűn beépített part közelében semmi nem utal arra, hogy a falu határából a Camino Benedictus zarándokút tölgymatuzsálemek erdejébe visz, amelynek közepén sziklás, szurdokszerű völgy mélyén kanyarog a vízfolyás.

A helyben élők által “őstölgyesként” is hivatkozott Örvényesi-erdő kétszáz éves matuzsálemei a Balaton-felvidék legidősebb, erdőben (vagyis nem a települések parkjaiban, temetőiben) található fái – legalábbis az Adattár szerint. Az erdőt alapvetően molyhos tölgyesként írták le, néhol a virágos kőris magasabb arányával, de a völgy mélyén már a nedvességet jobban igénylő gyertyánok is jellemzők.

A patak magas partjain valószínűleg fás legelő lehetett a múltban, ennek tanúi a hatalmas koronájú idős tölgyek. Némelyik egészen jó állapotú, mások derékba törve, vagy ágaikat lehullatva várják sorsukat a holtfává alakulás sok évtizedes folyamatában.

A három keskeny, a vízfolyással párhuzamos, összesen 30 hektárnyi erdőrészlet védett és Natura 2000 területen (Öreg-hegyi riviéra) áll, magántulajdonban van.

Tulajdonosai átmeneti üzemmódban kezelik az erdőt.