A Duna–Tisza közén található, a Turjánvidékhez tartozó ócsai Nagy-erdő a régi kárpát-medencei táj egyik utolsó hírmondója; olyan kort idéz meg, amikor a síkvidékeinken még hatalmas területeket borított víz az év hosszabb-rövidebb időszakaiban.

A Nagy-erdő a Duna jégkorszaki medrében létrejött, később annak árterét alkotó Turjánvidéknek nevezett táj része, ahol ma is változatos mozaikot alkotnak az erdők, nyílt vizesélőhelyek, láprétek. Az erdőtömb állami tulajdonban van. Védett és a Natura 2000 hálózathoz tartozik. Legidősebb erdőrészlete mindössze 100 év körüli, és csupán 4 hektár; mégis a hazai égeres láperdők egyik legfontosabb maradványa. Az Adattár szerint az állományok kezelése vágásos üzemmódban történik, a gyakorlatban azonban az örökerdő-üzemmód és a természetvédelmi erdőkezelés elemei is megjelennek. Az erdőterület egyes részein a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a vagyonkezelő.