A Nyugat-Dunántúl – akárcsak az Északi-középhegység, az Alföld vagy a Kisalföld – az országhatárokon átnyúló tájak hazánk területére eső részeiből áll össze. A Keleti-Alpokhoz tartozó Soproni- és Kőszegi-hegységek nyugati lejtői már Ausztriában vannak. Az Őrség dombjai hasonló tájakban folytatódnak, nemcsak Ausztria, hanem Szlovénia felé is. A földrajzilag nem egységes, hegyes-dombos, síkságokkal is tagolt, eltérő karakterű részek mozaikjából álló nagytáj klímáját határozott atlanti-alpesi hatások érik, ezért az ország legcsapadékosabb szegletei is itt találhatók – például a Vendvidéken.

A nagytáj növényzete a földrajzi tagoltsághoz hasonlóan sokszínű, és az országban itt emlékeztet leginkább Nyugat-Európára. Magyarországon – néhány szórványos kivételtől eltekintve – például csak itt fordulnak elő őshonos, erdőalkotó fenyőfajok. Tipikus megjelenései ennek az Őrség erdei fenyővel elegyes lomberdei. Különféle alapkőzeteken kialakuló bükkösök, tölgyesek éppúgy kísérik utunkat, ahogyan ártéri erdők is – a bővizű kisebb folyók, patakok mentén. Szerényebb kiterjedésben – például a Répce-síkon – még erdőssztyeppjellegű erdőfoltok is akadnak – amely növényzet már sokkal inkább jellemző a Kárpát-medence belsejére.

Az idős erdők a Nyugat-Dunántúlon is csupán apró töredékek formájában lelhetők fel, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mert a Kőszegi-hegység vagy az Őrség a többé-kevésbé összefüggő erdők hazája. Azonban ahol ma jelentősebb erdősültséggel találkozunk, a múltban ott is jó eséllyel lehettek legelők, szántók – az intenzív tájhasználat, a művelési ágak gyakori váltásai a múltban különösen jellemzőek voltak a régióra. A tulajdonviszonyok ugyancsak meghatározó szerepet játszottak – a nagybirtokokon kiegyensúlyozottabb erdőgazdálkodást folytattak; igaz, néha nagyléptékű fafajcserékre is itt került sor. Történeti érdekesség, hogy az Őrségben és a Vendvidéken – az országban egyedül itt – még az államszocializmus évtizedeiben is megmaradtak magánerdők, ahol ezáltal az Alpokból ismert úgynevezett kisparaszti szálaló módszerek is tovább élhettek. Az intenzív erdőhasználat azonban e tájon sem kedvezett az idős erdők fennmaradásának.