Budapest erdei kirándulások szempontjából egyik rejtett ékköve a Nagy-Hárs-hegy, amelynek ismertsége és népszerűsége mégis – talán szerencsére – eltörpül a vele szomszédos János-hegyéhez képest. Idős erdei természetes sokféleségben pompáznak a hegy lábától a tetejéig, kezelésükben a hagyományos erdőgazdálkodás szempontjait egyre inkább átveszik a természetvédelmi és közjóléti megfontolások.

A 454 m magas Nagy-Hárs-hegyen az erdők összefüggően borítják a lejtőket. A különféle elegyes tölgyesek, bükkösök elhelyezkedése, megjelenése, a bennük fellelhető növényfajok szinte tankönyvi illusztrációként követik a hegyoldalak tájolását, magassági öveket, kőzettípusokat. Az északra néző lejtőkön, az üdébb mikroklímájú termőhelyeken például a tölgy mellett gyakoribbá válik a gyertyán és a bükk; a Kis-Hárs-hegy felőli száraz, homokköves platón pedig felnyílik a tölgyes, és megjelennek a savanyú talajhoz kötődő erdei lágyszárú növények.

Az állami erdőket kezelő Pilisi Parkerdő Zrt. a városi kirándulóerdőkhöz kapcsolódó igényeket a Nagy-Hárs-hegyen messzemenően figyelembe veszi. Nem csak a természetjáráshoz kapcsolódó infrastruktúra karbantartásával, hanem a városi erdőgazdálkodás (urban forestry) progresszív alapelveinek alkalmazásával. Hosszú évek óta nem alkalmaztak végvágást, és az elképzelések szerint már nem is lesz hasonló, mivel az erdők döntő része úgynevezett szálaló (örökerdő) üzemmódba került, vagy hagyományos faanyagtermeléssel egyáltalán nem érintett. A 140-160 évnél korosabb fákból álló erdők mintegy 100 hektárt borítanak – főleg a Hárshegyi körúttól a hegytetőig, de a hűvösvölgyi Nagy-rét felé húzódó lejtőn is, ahol a gyermekvasút pályája vág át az idős bükkösökön.