NAGY-VILLÁM

NAGY-VILLÁM

Az ország alighanem leginkább szem előtt lévő, legtöbbet fotózott szentélyerdei a 328 m magas visegrádi Várhegy és a mögötte emelkedő 377 méteres Nagy-Villám oldalán húzódnak. A Dunáról vagy a folyó bal partján kanyargó vonatból is jól látszó, az egykori királyi várnak otthont adó hegycsoport a Dunakanyar és az ország egyik világszerte ismert, szimbolikus tájképe. Zsúfolt turisztikai infrastruktúrája és az egész éves zavarás mellett is maradtak itt idős erdők – bizonyára nem kis részben a nagy látogatottság és rekreációs igények, valamint a tájképvédelmi szempontok miatt.

Közel 40 hektárt tesz ki az az erdőterület – a várhegy és a Nagy-Villám északra néző lejtőin és szurdokjaiban –, ahol a fák kora esetenként meghaladja a 140-150 évet. A védett, állami tulajdonú terület része a Natura 2000 hálózatnak, és a Duna–Ipoly Nemzeti Parknak is. Az Adattár szerint döntően gyertyános–tölgyesek, kisebb részben bükkösök alkotják. Kezelése többféle üzemmódban történik – vannak szálalva kezelt örökerdők, átmeneti üzemmódba tartozók, de a terület zömén nincs hagyományos faanyagtermelés.

Megközelítés: A visegrádi Panoráma úton, a Nagy-Villám parkolójától induló jelölt turistautakon érhető el az idős erdőfolt. Választhatjuk például a Görgey-bérc felé haladó kék kört.

ADATLAP

FAFAJOK

  • BÜKK
  • GYERTYÁN
  • KOCSÁNYTALAN TÖLGY

KÉPGALÉRIA

A Görgey-bérctől jelzett utakon kanyaroghatunk az öreg fák között

Fotó: Gálhidy László

 Egy-egy erdőrészlet jól tükrözi, hogy nincs az állományokban rendszeres faanyagtermelés

Fotó: Gálhidy László

Az öreg erdővel borított sekély völgyön túl felsejlik a Dunakanyar látványossága, a visegrádi királyi vár maradványai

Fotó: Gálhidy László