A magyar városok egy szerencsés kisebbsége nemcsak ültetett fákból álló parkokkal rendelkezik, hanem a természeti környezetből örökölt, akár idős fáknak otthont adó (park)erdőkkel is. Sopronban, az erdészképzés hazai fellegvárában is megpihenhetünk, sportolhatunk egy ilyen sajátos hangulatú városi erdőben, méghozzá a villákról és nyári lakokról, szállodákról ismert Lövérekben. Ha a sok út, pavilon, sporteszköz és más infrastruktúra agyon is nyomja az elsődleges látogatói élményt, a Várisi út melletti parkerdő olyan értékes erdei élőhely, amely alighanem sokat hozzátesz a környéken élő soproniak, valamint a közeli gyógyintézmények, szállodák vendégeinek életminőségéhez. 

Az idős parkerdő az Adattár szerint hársas–kocsánytalan tölgyes, részint 150 évnél idősebb fákkal. A 10 hektár körüli állomány közösségi tulajdonban van, parkerdő rendeltetésű, és nem folyik benne hagyományos faanyagtermelés. Védett, továbbá a Natura 2000 hálózat része. Nem messze az idős erdőtől indul az ország első tanösvénye, az 1971-ben létesített, 8,5 kilométeres Ciklámen-tanösvény, amely az erdőkön át Sopron-Bánfalváig kanyarog.

A könyv kapcsán először 2022 kora tavaszán jártam az Alsó-Lövérekben (helyi kiejtéssel „Lőverekben”), Sopron hegyvidékre kúszó kertvárosában; amelyen túl már az összefüggő, a magyar-osztrák határon is átnyúló erdők kezdődnek.