A Miskolchoz tartozó híres üdülőhely nem csak gyönyörű fekvésével és számos látnivalójával tarthat számot az érdeklődésre, hanem pompás idős erdeivel is, amelyek minden oldalról körbeveszik a völgy aljában szétszórtan épült településrészeket. Ahogyan a Bükk-fennsík nyugati letörései mentén Szilvásvárad községhatára rejt nagyobb kiterjedésű öreg erdőket, úgy találhatók meg a keleti végeken is; Miskolc-Lillafüred határában.

Az állami tulajdonban álló védett, részben fokozottan védett, Natura 2000 hálózatba tartozó erdők főként a Szinva-patak völgyének oldalait borítják, de jut belőlük a Hámori-tó környékére és a Garadna-patakot kísérő vonulatokra is. A mintegy 300 hektárnyi, 140 évesnél idősebb fákból álló erdők nem alkotnak egységes tömböt, de jó táji összeköttetésben vannak egymással. Egyes állományok fáinak kora meghaladja a 190 évet. Zömmel bükkösök és gyertyános–kocsánytalan tölgyesek; itt-ott sziklaerdők is akadnak közöttük. Nagyjából fele-fele arányban oszlik meg közöttük a vágásos és a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód. Az erdők közjóléti szerepét már nagyon korán felismerték. Véderdőket már az 1879. évi törvény alapján is jelöltek ki Lillafüred közelében; az első séta- és turistautakkal, padokkal, kilátóval ellátott parkerdők kialakítására 1892 után került sor.