A kunpeszéri Tilos-erdő, rövidebb nevén Peszéri-erdő a Duna–Tisza közi homokhátság egyik legidősebb erdőssztyepp–tölgyes-maradványa. A helyszín felkerült az Európa őserdeit és régóta érintetlen erdeit összegyűjtő kutatás listájára is. Működnek benne a természetes erdődinamikai folyamatok – a homoki pusztai tölgyesek és a zárt kocsányos tölgyesek egyaránt képesek itt a természetes felújulásra. Az idegenhonos növényfajok térhódítása sajnos ugyancsak jelentős. A Peszéri-erdő központi tömbjében vannak olyan erdőtagok, amelyek az Alföldünk állandó, régi erdei közé tartoznak, azaz folyamatos erdőtörténeti múlttal bírnak. Az erdő országos jelentőségű táji és biotikai értékeit húzza alá, hogy itt fészkelt utoljára a fakó keselyű (Gyps fulvus), ez volt a magyar sakktáblalepke (Melanargia russiae) utolsó hazai élőhelye, és a délvidéki sárkányfű (Dracocephalum austriacum) utolsó Duna–Tisza közi előfordulása.

Az Adattár szerint az Alföld viszonyai között ritka, 120 évnél idősebb erdőrészletek összterülete 20 hektár körül jár. További 30 hektáron találunk 100 évnél idősebb erdőket, és több mint 100 hektárra tehető azoknak az erdőrészleteknek a kiterjedése, ahol hagyásfaként, hagyásfacsoportként 100 évnél idősebb kocsányostölgy-egyedek vannak jelen. Az erdők állami tulajdonban vannak, és a Natura 2000 hálózatnak is részei, ugyanakkor csak egy kisebb hányaduk áll természetvédelmi oltalom alatt. Döntően vágásos üzemmódú erdőkezelés zajlik bennük, néhány erdőrészlet került csupán faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódba.

2017 és 2022 között az OKEYLIFE projekt keretei között átfogó élőhely-helyreállítási és -fejlesztési tevékenységek zajlottak a Peszéri-erdőben, melynek során az inváziós tulajdonságú fásszárúak eltávolítása és őshonos fajok betelepítése is napirendre került.