KŐLYUK-GALYA
KŐLYUK-GALYA
A Déli-Bükk belső részén, hegyes-völgyes, szabdalt, erdők és gyepek mozaikjából álló tájban, a „galyák világában” idősebb erdőfoltok is akadnak. Egy részük erdőrezervátum, mások – mint a Kőlyuk-galya környéke – nem. A térség változatos erdeinek megőrzéséhez és szakszerű kezeléséhez előbb-utóbb a Bükki Nemzeti Park övezeteinek létrehozása adhatna méltó keretet.
A terület a Bükk hegység déli lábánál fekvő Kisgyőr község határához tartozik. A 721 m magas Kőlyuk-galya csúcsától keletre és délnyugatra fekszenek az idős fákból álló erdőrészletek. A nemzeti park határain belül, állami tulajdonban vannak, védett természeti területen találhatók, és részei a Natura 2000 hálózatnak. A 140-200 éves fákból is álló erdőrészletek összterülete több mint 100 hektár. A gyepes-fás mozaikokban megtalálható erdőfoltok fafajai között a kocsánytalan és molyhos tölgyek mellett a magas kőris a leginkább jellemző.
Megközelítés: Kisgyőr vagy Bükkszentkereszt felől a két falut összekötő zöld jelzésen érdemes elindulni, majd a zöld háromszögre térni, ha a Kőlyuk-galya csúcsáról néznénk körül. A kicsit vadonszerűbb részeket jelöletlen utakon, vagy azokat is elhagyva tudjuk bejárni.
ADATLAP
- ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG
- BEERDŐSÜLT FÁS LEGELŐ
- VÉDETT
- NEMZETI PARK RÉSZE
- ÁLLAMI
- FAANYAGTERMELÉST NEM SZOLGÁLÓ, VÁGÁSOS
- 110 HA
- 140-220 ÉV
FAFAJOK
- MAGAS KŐRIS
- MOLYHOS TÖLGY
- FEKETEFENYŐ
KÉPGALÉRIA

Az üdébb völgyekben, mélyebb talajon még magasra nőnek a fák; bükk is akad köztük
Fotó: Gálhidy László

A galyákon megmaradt, háborítatlanabb foltokban ősöreg tölgyek között kell megtalálni a járható vadcsapást
Fotó: Gálhidy László

Néhol egészen felnyílik az erdő, és a sziklagyepre dőlt fekvő holtfát fehérre égeti a nyári nap, amelyet a forró hónapok után itt már az őszi ködben látunk
Fotó: Gálhidy László