KISALFÖLD
KISALFÖLD
Az ország északnyugati sarkában fekvő Kisalföld a korábban Pozsonyi-medencének is nevezett, ma részben Ausztriához, illetve Szlovákiához tartozó nagytáj hazánk területére eső része. Északról a Duna határolja, a többi irányban pedig szervesen kapcsolódik a Nyugat-Dunántúlhoz és a Dunántúli-középhegységhez. Esztergomnál kis szakaszon az Északi-középhegység részének tekintett Visegrádi-hegységgel találkozik. Délről alacsony dombok határolják, miközben a nagytájra legjellemzőbb a Dunát és mellékfolyóit kísérő síkság. Olyan különleges tájegységek is tartoznak ide, mint az ország legnagyobb szigete, a Szigetköz, amely egyúttal – a Csallóközzel együtt – Európa legnagyobb folyami hordalékkúpja. A Hanság a történelmi időkben kiterjedt lápvidék volt. A Kisalföldet atlanti hatások alatt álló kontinentális éghajlat jellemzi, és az egyik leginkább szeles része az országnak.
BŐVEBBEN
A Kisalföld növényzetét egykor ártéri ligeterdők és erdőssztyeppek borították, amelyeket a csatlakozó dombvidékeken zárt erdők – tatárjuharos lösztölgyesek, cseres-tölgyesek – váltottak fel. Mára az eredeti növényzet nagymértékben visszaszorult; helyén főként szántók találhatók. Az erdők természetessége országos összehasonlításban is meglehetősen alacsony, ami a kultúrerdők – például akácosok és nemesnyárasok – magas arányának köszönhető. Az erdők döntő részét állami erdőgazdaságok kezelik, kisebb részben a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, illetve magánerdő-tulajdonosok.
A Kisalföld szentélyerdeit szinte jelentéktelen töredékek formájában lehet fellelni. Az országban itt találhatók meg a tájegység területéhez képest a legkisebb arányban és a leginkább szétaprózódva. A felkeresésre érdemes foltok többsége a Szigetköz egykori vízi világához kötődik – Mosonmagyaróvár központból kiindulva könnyen elérhetők. Az idősebb ligeterdő-maradványok mellett a Kisalföldön is előfordulnak olyan állományok – például Komárom mellett –, amelyek fás legelők voltak a múltban, és csupán a fák egy szűk korosztálya képviseli a magas kort.
KÉPEK
