Egertől délre, az Alföld peremén, Kerecsend település mellett különleges, az országban máshol alig fellelhető erdőtípust találunk. A Berek-erdő a hegyvidék és a síkvidék élővilágának átmenetét mutatja. Szerencsésen alakuló birtokviszonyok és értékeinek korai felismerése segítette a fennmaradását. Tankönyvi példája a tatárjuharos-lösztölgyeseknek, ahol ma a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi erdőkezeléssel biztosítja az élőhely jó állapotának fennmaradását.

A kerecsendi Berek-erdő a névadó településtől délnyugatra, a mellette elhaladó 3-as főúttól délre terül el, mintegy 150 m magasságú enyhén dombos terepen. Az 1959 óta védett, ma a Natura 2000 hálózatba is tartozó terület 106 hektár, amiből az idősebb, 80-100 éves állományok 30 hektárt tesznek ki. Állami tulajdonban vannak, jelenlegi kezelőjük a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Az Adattár cseres–tölgyesekként írja le az állományokat, amelyek döntő részét örökerdő-üzemmódban, kisebb részét átmeneti és vágásos üzemmódban kezelik. A gyakorlatban a fenti keretek között természetvédelmi célú erdőkezelés történik, aminek célja nem a faanyagtermelés, hanem az erdőnek, mint élőhelynek a fenntartása, az ott élő fajok fennmaradásának biztosítása.

A Berek-erdőhöz hasonló tatárjuharos–lösztölgyeseket (hegylábi zárt erdőssztyepp–tölgyeseket) az országban szinte mindenhol felszámoltuk a tájhasználat során, mivel termőhelyük növénytermesztésre és állattartásra is kiválóan alkalmas. Az itteni állomány megmenekülésének kulcsa az volt, hogy az egri érsekség fácános vadászterületeként szolgált a 18. századtól egészen a II. világháború végéig. Az államosítások utáni évtizedben a neves hazai botanikus, Zólyomi Bálint felismerte az erdőtömb tájtörténeti és természetvédelmi jelentőségét, amely nagyon korán védettséget kapott. Az erdő tájtörténetéről, növény- és állatvilágáról jól összeszedett leírás található a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.

A szentélyerdők közé a Berek-erdő amolyan kakukktojásként került be – lévén az Adattár alapján itt nincsenek koros fák. Az egyéb kiválasztási szempontok, mint magas természetesség, ritka fajok jelenléte, kiemelkedő táji érték azonban egyértelműen biztosítják a Berek-erdő helyét a szentélyerdők országos listáján.