Az Aggtelek település határában fekvő Kardos-völgy különlegessége, hogy felhagyott legelőn, önerdősüléssel jött létre. A jelenkori tájhasználat mellett ritkaság, hogy spontán módon kialakult erdők az idős kort is megéljék, és tanulmányozhatók legyenek bennük a szekunder/másodlagos szukcesszió különféle állomásai. Zöldellő rétekkel váltakozó erdőfoltok tájképileg is megkapó mozaikja jöhetett itt létre.

A Kardos-völgy Aggtelektől délre, a falu határában található. Az Adattár alapján egy közel 170 hektáros erdőtömbről van szó, amelyek állami tulajdonban és részben nemzeti paki vagyonkezelésben vannak, védett területen állnak, illetve a Natura 2000 hálózathoz tartoznak. Több erdőrészletben száz évnél idősebb fák is akadnak. Döntő részben a kocsányos tölgy az uralkodó fafaj, de jellemzően előfordul elegyként a gyertyán és a csertölgy, illetve jelentősebb arányban van jelen a rezgőnyár, ami jól mutatja, hogy az erdőtömb pionír növényközösségként jött létre. Az erdőrészletek többsége hivatalosan örökerdő- (szálaló) üzemmódban van, de van, ahol a vágásos üzemmódot alkalmazzák.

Az Aggteleki-karszt sajátosan elkülönülő, határ menti szeglete az országnak. Jellegzetes mészkővidék barlangokkal, víznyelőkkel és más karsztformákkal. Ma is meghatározzák a tájképet az elmúlt évszázadok változatos gazdálkodási formái, melyek az erdőkre is erős hatással voltak. Idős erdőket alig találni, ugyanakkor fajösszetételük a hegység többi tagjával összevetve változatosabb maradt. Bár a Kárpátok magasabb területein az önerdősülés korát éljük, amikor az évszázadokon át fenntartott legelők újra átadják helyüket az erdőknek, ez a folyamat Magyarországon kevés helyen figyelhető meg, különösen olyan befejezett formában, mint a Kardos-völgyben.