HIDEGVÍZ-VÖLGY

HIDEGVÍZ-VÖLGY

A Hidegvíz-völgy bükköse különleges színfolt a hazai erdőgazdálkodás történetében.

Nem elsősorban amiatt, hogy a völgy mélyen Ausztria területébe ékelődik, hanem mert itt volt a Roth-féle szálaló erdőgazdálkodás mintaterülete – amely a több évtizedes elhanyagolás után is őrzi a maga korában igen előremutató kezelés emlékét; többek között az idős fák jelenlétével.

A hidegvíz-völgyi, általában szálalóként emlegetett, egyes források szerint szálalóvágással kezelt kísérleti erdőterületen Roth Gyula 1937-től a haláláig, 1961-ig irányította a kutatásokat, mintegy 77 hektáron.

Viszontagságos évtizedek után 1995-től indultak újra az adatgyűjtések, ám addigra több erdőrészlet állományszerkezeti viszonyai jelentősen megváltoztak, kihívások elé állítva a következetes folytatást. Az állami erdőterület a Natura 2000 hálózathoz tartozik, fokozottan védett.

Legidősebb állományrészei 140-160 év feletti fákból állnak, szűk 50 hektárt tesznek ki. Egyetlen – igaz, közel 20 hektáros – erdőrészlet van ma örökerdő-üzemmódban, a szálaló hagyomány folytatásaként, a többit átmeneti üzemmódban kezelik.

Érdekesség, hogy a Hidegvíz-völgyben erdőrezervátum is található, a szálalóerdőtől keletre; az Adattár szerint jóval fiatalabb korosztályokba tartozó állományokkal.

Megközelítés: A Görbehalomtól nem messze található Fehér-úti tótól aszfaltúton érhető el, amelyhez az osztrák határ közelében jelzett turistautak (piros, piros+) is csatlakoznak. Fokozottan védett terület, ezért az utakról letérni tilos.

ADATLAP

FAFAJOK

  • Bükk

KÉPGALÉRIA

Roth Gyula emléktáblája a szálalóerdő-tömb szélén

Fotó: Gálhidy László

A szálaló erdőhöz vezető aszfaltutat itt-ott lucfenyők kísérik. Az ország más részein ültetett fenyőfaj a nyugati határ völgyeiben őshonos lehet

Fotó: Gálhidy László

Idős bükk a Hidegvíz-völgyben. A régóta művelt szálalóerdőkben (és örökerdőkben) nem ritka látvány az idős fa, amely gondos nevelés eredményeképp jó minőségű faanyagként hasznosítható

Fotó: Gálhidy László