A Bükk hegység északnyugati részén, Szilvásvárad és Nagyvisnyó községek határában rejtőzik az ország egyik öreg erdőkben leggazdagabb hegyvidéki tája. A közel 200 éves fák uralta bükkösök és tölgyesek több különálló foltban találhatók, amelyek azonban jó táji összeköttetésekkel rendelkeznek, így bizonyos szempontokból egységnek tekinthetők. A Gerenna-vár az öreg erdős területnek nagyjából a közepén emelkedik.

A Bükk-fennsíkról északnyugati irányban lejtő völgyekkel szabdalt hegyvidéken csaknem 800 hektárnyi idős, 140-200 éves fákból álló erdő található. Húzzunk képzeletben egy vonalat a fennsík peremén álló, 900 métert meghaladó Nagy-Kopasz csúcstól északkeletnek, a bánkúti sípályákig. A vonaltól Szilvásvárad irányában, nagy félkörben helyezkednek el az öreg erdőfoltok. A túrázók körében híres helyek, mint például az Istállós-kő, az Ablakos-kő vagy a Leány-völgy szintén beleesnek a félkörbe, aminek hozzávetőleges súlypontja a Gerenna-vár. Valamennyi idős erdő védett és fokozottan védett, a Natura 2000 hálózat része és egyúttal a Bükki Nemzeti Park törzsterülete. Itt található a hét bükki erdőrezervátum egyike, a Leány-völgy Erdőrezervátum is. A terület nagy része sok évszázadon keresztül a szilvásváradi uradalomhoz tartozott; több mint 200 évig a Keglevich grófi család irányítása alatt. Utolsó tulajdonosa Pallavicini Alfonz Károly őrgróf volt, aki a II. világháború végéig működtette a birtokot, amelyet 1948-ban a korszak gyakorlatának megfelelően államosítottak.