A Vértes délre néző lankás, mély szurdokokkal szabdalt oldalát az ország legnagyobb egybefüggő, 150 évnél idősebb fákból álló erdeje borítja. A Csákberény és Gánt községhatárába tartozó mintegy 800 hektárnyi, leginkább molyhos tölgyesekből, valamint a völgyekben hozzájuk csatlakozó szurdok- és törmeléklejtő-erdőkből álló növénytakaró első ránézésre nem tűnik sem kiemelkedően természetesnek, sem túl öregnek. Még sincs ehhez fogható más erdőterületünk, ahol az élővilágnak közel ezer hektáron alig kell szembesülnie a hagyományos vágásos erdőgazdálkodás hatásaival. Az élőhelyek degradációja más téren ugyanakkor sajnos szembeötlő.

A Dél-Vértes Csákberény felett kezdődő idős erdőtömbje a hegység völgyekkel talán leginkább szabdalt részén húzódik északkeleti irányba, nagyjából a Gánti-medencéig. A védett és fokozottan védett állami erdők a Natura 2000 hálózatnak is részei. A Vértes egésze ugyanis kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként egyaránt térképre került a 2004-es kijelöléskor. Az idős erdők többségében nincs hagyományos faanyagtermelés – ez alól a bükkel és gyertyánnal elegyes üdébb erdők jelentenek kivételt.

A Vértes szigetszerű, külön világ, ami befelé vonzza a látogatót. Kívülről zord, sziklás, száraznak látszó alacsony hegyvidék – szinte már a Földközi-tenger partjának szikár növényzetét idézi – a patakvölgyekben befelé haladva egyre üdébb. A területen a sportvadászat jelentős szerepet kap. Ami végigkíséri az utunkat, az nem más, mint a vad mindenütt való jelenléte, erős szaga, rágásának, taposásának nyomai.