Belső-Somogy egykor jellemző tájképének maradványait őrzi a Csokonyavisontai fás legelő Természetvédelmi Terület. A védettség alatt álló, közel 450 hektáron elterülő mozaikos élőhelyen tölgymatuzsálemekkel tarkított gyepek, égeres láperdők éppúgy megtalálhatók, mint zárt, gyertyános–kocsányos tölgyesek, amelyek a Dunántúl legnagyobb idős erdőfoltját alkotják síkvidéken.

A Csokonyavisontai fás legelő egy Barcstól északra elterülő nagyobb erdőtömb nyugati szélén található, innen a Dráváig már zömmel szántóföldek húzódnak. A védett terület a névadó településtől délre terül el, átvág rajta a Nagyatádot Barccsal összekötő 68-as főút. A fáslegelő-maradványok, valamint az idős, 150 évnél idősebb fákat tartalmazó erdőfoltok a műúttól nyugatra, a Bikács nevű részén találhatók. A 120–140 m tengerszint feletti magasságban hullámzó, homokos alapkőzetű terület mélyebben fekvő részein égeres láperdőkkel, magasabb fekvésben kocsányos tölgyesekkel találkozhatunk, amelyekben helyenként gyertyán is elegyedik. Az idős erdőkben többek között fekete gólya fészkel.

A fás legelőket a tájra jellemző zárt vagy kissé felnyíló erdők további felnyitásával hozták létre. A legelők kialakításának ez a hagyományos módja jellemző volt Belső-Somogyra. A fás legelők a felhagyásuk után idővel spontán módon visszaerdősültek, majd a rendszeres erdőgazdálkodás is erős lenyomatot hagyott rajtuk – különösen az egy-egy fafajból álló erdőtelepítésekkel, felújításokkal. A fás legelő és környezete 1977 óta védett, illetve 2004 óta (részleges átfedéssel) – a Natura 2000 hálózat részeként – kiemelt természetmegőrzési terület.