A Bükk-fennsík szélén, a Tar-kő közelében található bükki Őserdő az ország talán legismertebb „őserdeje” – miközben történetesen nem az. Ugyanakkor valóban hatalmas és idős bükkfák alkotják, és az erdő háborítatlanságát több mint száz éve biztosították tulajdonosai. A bükki Őserdő évről évre közelebb kerül ahhoz, hogy mint élőhelyet szinte semmi ne különböztesse meg a hasonló termőhelyeken álló, alig ötven-száz kilométerre található olyan szlovákiai bükkös állományoktól, amelyekben soha nem volt fakitermelés.

A bükki Őserdő a Bükki Nemzeti Park közepén, a Bükk-fennsík déli pereméhez közel található, 850-900 m tengerszint feletti magasságban. A szűkebb értelemben vett Őserdő egyetlen 25 hektáros, rombuszhoz hasonló formájú erdőrészlet. Fokozottan védett, a Natura 2000 hálózat része, a Bükki Nemzeti Park törzsterülete, az Őserdő Erdőrezervátum magterülete. A faállomány döntő részben bükkös, kisebb magas kőris uralta foltokkal. A legidősebb bükkök kora meghaladja a 200-220 évet. Erdőgazdálkodás nem folyik a területén.

A bükki Őserdő az egykori szilvásváradi uradalomhoz tartozott. Kialakítása az utolsó tulajdonos, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf és a szilvásváradi főerdőmérnök, Király Lajos nevéhez kötődik. Elsőként az említett 25 hektáros részletet vonták ki a gazdálkodásból, majd a főerdőmérnök tanácsára az 1920-as években tovább bővítették az érintetlenül hagyott területet. A jelenlegi Őserdő Erdőrezervátum több mint 375 hektárt fed le, magterületének legnagyobb darabja maga az Őserdő, amihez három kisebb töredék is tartozik.