A Nyírségre egykor jellemző üde gyertyános–kocsányos tölgyesek egyik legismertebb maradványa a Baktai-erdő. A Baktalórántháza határában elterülő, a 41-es főútról is megcsodálható, szinte hegyvidéki hangulatot árasztó erdőtömb egy része ma erdőrezervátum. Az évszázadok során fennmaradt jó állapotát erősen veszélyezteti a kiszáradás, és a felnyíló lombsátor alatt egyre nagyobb arányban megjelenő idegenhonos növényfajok. Védelmét már 1932-ben felvetette a rezervációk ügyének egyik első hazai szószólója, Kaán Károly.

A Nyírség középső részén fekvő Baktalórántházát minden irányból erdők veszik körül. Az idősebb, őshonos fafajú erdők – gyertyános–kocsányos tölgyesek és gyöngyvirágos–tölgyesek – a településtől nyugat-délnyugatra találhatók, egy összesen 1300 hektáros tömbben. A hullámzó homokvidéken pangó vizek is összegyűlnek – az így kialakuló, az alföldi viszonyok között kedvező, párás mikroklíma teszi lehetővé, hogy a helyben őshonos növényfajkészlet (a flóra) 10-15%-át a középhegységeinkre jellemző (úgynevezett montán) elemek alkotják; vagy hogy a tölgyfák átlagmagassága eléri a 30 métert. A 140 évnél idősebb néhány erdőrészlet összterülete csupán 30 hektár, amiből az erdőrezervátum magterületének két erdőrészlete – itt 190 esztendős tölgyek is előfordulnak – nem egészen 20 hektár. Az erdők a Natura 2000 hálózat részei, védettek és állami tulajdonban vannak. Az erdőrezervátum magterületét leszámítva vágásos üzemmódú erdőgazdálkodást folytatnak bennük.

A Baktai-erdő Erdőrezervátumban rendszeres kutatások zajlottak az elmúlt évtizedekben, amelyről népszerűsítő kiadvány is megjelent. Ebből derül ki többek között, hogy a magterület holtfamennyisége hektáronként közel 200 m3, ami eléri a fakészlet csaknem 30%-át. Fontos veszélyforrás a terület szárazodása, ami miatt egyre csökken a lombsátor záródása, miközben a megjelenő fehér akác a magterület belseje felé terjed.